Thank You!

Nem volt több 5 évesnél. Szír, vagy afgán? Nem érdekes. Olyan volt, akár az utcai forgatagban, vagy játszótéren izgő mozgó bármely hasonló korú. Bár nem egészen, egy különbség azért volt. Egy szavát sem értettük a meg nem határozható nyelvjárása okán.
De a mosoly! Az az optimista és lelkes mosoly sosem tűnt el a kis arcáról. Mindenre és mindenért mosolygott, akár mosdatták, akár ételt, játékot, vagy ruhát kapott.

Elérkezett a továbbhaladás, a búcsú ideje, a szerelvényt már betolták, mely továbbutazást segítette.
A családja is összekészülődött, kis motyójukat magukhoz vették, majd a kisfiú, mint a család férfi tagja odament az egyik idősebb asszonyhoz, felső karját megsimogatta, a szemébe nézett és ennyit szólt: “Thank You!”

Share Button