A gyerekek sok mindent a felnőttektől tanulnak el. Szerencsére nem mindent! Történt, hogy a menekülők igen népes gyermekcsoporttal érkeztek. Egy helyi és egy menekülő kisfiú a maguk ad hoc megteremtett közös nyelvük segítségével igen hosszas és tartalmas kommunikációba kezdtek. Minden bizonnyal már majdnem megoldották maguk között a világ nagy dolgait, elsimítgatták a problémák eredőit, megegyeztek a nagy globális fegyverletételben is, sőt már-már felcsillant a világbéke reménye is. De ekkor hirtelenjében egy materiális kérdés fogalmazódott meg, – naná, hogy a tulajdonlás problémaköréből:
– Ha Magyarországra jössz, nem veheted el a babakocsimat!
– Tudom. Játsszál csak nyugodtan, Tőletek kaptuk!
– Te, akkor ez a mi babakocsink!?
– Tudod mit? Játsszunk együtt tovább!
