Gondolta hősünk, s mesélni kezdett… :
“Na, a mai jócselekedet pipa!
A minap bejött hozzánk a boltba* egy férfi, hogy neki nadrágra lenne szüksége. Nem is kértem érte pénzt, mert látnivaló volt, hogy rászoruló, fedél nélküli. Ma visszajött a vásárlóm, hogy sajnos a nadrágok neki nem lettek jók.
Beszédbe elegyedtünk, s nem kellett sok, hogy elmesélje, – az önkormányzat kiutalt részére egy kis házat valahol a környéken. Több se kellett. Csomagoltam neki törölközőket, konyharuhákat, függönyt, paplant, párnát és ágyneműt. És ekkor jött a meglepetés. Vevőm mondta, hogy összeszedett az utcán erre a célra egy kis pénzt. A nadrágja zsebében keresve előkerült 170 Ft.
Csak egyet tudtam mondani. A kis vagyonát költse inkább kenyére.
Most nagyon happy vagyok…”
* Az eset egy szociálisan rászorulók részére létrejött adománykuckóban történt valahol Magyarországon.
